Kemény hét volt az előző… munka mellett kellett felkészülni a pénteki két vizsgára. Az egyik jól sikerült, a másik nem, de biztosat még nem tudni. Mindenesetre rettenetesen elfáradtam, így külön öröm volt, hogy megérkezett a hétvége.
Ez a két nap amúgy is mindig olyan nekem, mint a karácsony: szülinapom van és évfordulót ünneplünk Esztivel. Idén nevezetesen a tízediket. Szép, kerek szám és csak sok ilyet kívánhatok még magunknak!
Szombaton verőfényes napsütésre ébredtünk, sajnos nem olyan későn, mint szerettünk volna, de jelenésünk volt a ligetben az AVON sajtótájékoztatóján. Idén rendhagyó módon nem gyaloglással, hanem rózsaszín próbababákon feltűntetett üzenetekkel hívják fel a figyelmet a mellrák veszélyeire és a szűrés fontosságára.
Remek időnk volt, készítettem pár fényképet az eseményről és a megjelent hírességekről, és élveztük a napsütést és a meleget.
A rendezvény után otthon családi ünneplést tartottunk, ahol is hivatalosan is megkaptam a korábban beszerzett UV és polár szűrőket és a CANON SX 20-ra ezekhez szükséges adapter gyűrűt. Ha van valami, ami nem tetszett a gépben, az ez… nem értem, hogy egy CANON hogyan engedheti meg magának, hogy a szabványtól eltérő objektívvel lásson el egy magasabb kategóriás bridge gépet. Mindegy, mert megoldódott a problémám, most már csak meg kell tanulni a szűrőket használni.
Vasárnap is szép időnk volt, így biciklire pattantunk és ellátogattunk a Merzse mocsárhoz. Ez a repülőtér mögött van, Rákoskeresztúrról nagyon könnyen megközelíthető. Régebben még geocaching során (ez volt az első ládánk: 643. Merzse-mocsár (GCXVII)) vetődtünk erre. Nagyon tetszett, hogy januárban nyulakat és őzeket láttunk a területen. Most csak szitakötőkhöz volt szerencsénk, de abból rengeteg volt. Fotó viszont nincs róluk egy se... csak a tájról.
Visszafelé botlottunk bele ebbe a pipacsmezőbe, ahol is végre kicsit próbálkoztam a polárral. Ezek a képek születtek:
Este Esztivel mentünk ünnepelni a T.G.I Friday’s-be. Régóta tervezgettük, sok jót hallottunk a burgereikről, de eddig nem találtunk rá megfelelő alkalmat. Eddig… a tízedik évfordulót annak tartottuk.
A hely hangulata tipikus hamburgerező, mondjuk én nem jártam még az USA-ban, de ilyennek képzelem. Mindketten limonádét rendeltünk (dinnyés és mentás) és Jack Daniel’s Burgert. Na, itt nem egy mekis bigmacre kell gondolni. Akkora tányéron hozzák ki, mint egy harminckét centis pizzát. A hamburgert késsel, villával kell enni, mert akkor, hogy nem fér a szájba. A Jack Daniel’s szósz pedig isteni mind a sült krumplihoz, mind pedig a hamburgerhez. Jó ünneplés volt.
Jó kis hétvége volt, feltöltődtem.
Szép hetet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése