Hosszúhétvége Prágában - 2. rész

Ott tartottunk, hogy péntek este Prága fényeinek megtekintése után hazarohantunk rápihenni a másnapra.

Innen jutott eszembe, hogy ezt a videót be kellett volna linkelnem korábban. A palota udvarán ugyanis egy turista-kórus kihasználta a remek akusztikát és a Coldplay egyik slágerével megörvendeztette az arra járókat.

Szóval a szombati program Karlovy Vary volt. Még Pingu kollegina úti beszámolóját olvasva kaptam kedvet a városka meglátogatásához, és szerencsére a többiek is kaphatóak voltak az utazásra.

A Prágától mintegy kettő és negyedórai buszozásra a Student Agency egyik járatára váltottunk jegyet. A viszonylag korai indulás miatt a társaság háromnegyede végigaludta az utat, akiknek nem volt kedve szundítani egy közép rossz lovas-kislányos-hepiendes-rózsaszín cukormázas filmet nézhettek meg.

Karlovy Vary, avagy Karlsbad arról híres, hogy van gyógyvize, amit külsőleg és belsőleg egyarán fogyaszthatnak az itt üdülők, akik többnyire nagyon gazdag oroszok és más nációk szintén nem szegény képviselői.

A vizet a csúnyától a majdnem szépig terjedő díszítéssel ellátott kis füles bögrékből fogyasztják az idelátogatók, és ha elég sokat isznak, akkor az nekik jó valamiért.

Csőrös bögre

A város nem kicsi, viszont nem is szép, kivéve –és itt jön a lényeg- a történelmi városrész. Ahogy az ember beteszi a lábát a kis vízfolyás mellé települt sétálóutcákra, mintha egy másik világba érkezett volna. Rendben tartott, takaros múlt századi házak, parkok, ivócsarnokok, éttermek, szállodák kilométer hosszan elnyúlva (kis kivétel a termál hotel, ami egy böhömnagy betonépület, de még az is az ízlésesebb kategória szülötte). A hangulata majnem leírhatatlan, inkább képekben mesélem el:

Karlovy Vary

Mária Magdolna templom

Ivócsarnok kőből...

... és fából

Na ez elég vintage, nem?

Közkifolyó

Pavilon totál...

... és részlet

Meg még egy részlet

És az egész sétálóutca végén ott van a Grandhotel Pupp, mint az ire a pont. Egyébként a Pupp hotel egy cukrászmester műhelyéből nőtte ki magát, és a mai szálloda oldalában is működik még a cukrászda. Finom a sütijük és a kávéjuk is, de azért arra számítani kell, hogy megkérik az árát.

Grand Hotel Pupp

Spa kávé

Karlovy Vary torta

A kellemes nap után visszabuszoztunk Prágába és nem kellett minket ringatni az elalváshoz.

Az utolsó napot ismét Prágában töltöttük. Terveink szerint felvonóztunk volna a kilátóhoz, de miután elgyalogoltunk az alsó állomásig egy gonosz kis feliraton tájékoztattak minket, hogy bizony márciusban nem működik.

Prága Velencéje

Károly híd más szemszögből, mint eddig

UFO kölyök

Dönteni kellett, hogy ebéd, vagy kilátó, mert mindkettőre már nem lett volna idő. Nyert a „hegymászás”, elindultunk felfelé, de félúton győzött a meleg és a tikkadtság, ezért megadtuk magunkat a sorsnak, és beültünk egy rövid sörre egy étterem teraszára. A kis pihenő után újult erővel vágtunk neki a kaptatónak és hamar fel is értünk, aztán a torony aljában megtorpantunk.

Eszti is és én is inkább távol szoktuk tartani magunkat a magas dolgoktól, de most hagytam magam meggyőzni, hogy felmásszak, és nem bántam meg. Egyrészt elég masszívra sikerült a kilátó, van benne vas rendesen, másrész a látvány sem volt elhanyagolható fentről. Mondjuk egy pár órás éjszakai eső jót tett volna, mert szép kis por-, pára- és gázfelhő lebegett a város felett.

Táncoló házak

Károly híd és Tyn templom

Prága óvárosa

A kilátó domb teteje

A palota

Favillámok

Szent Vitus

Gyorsan kinézelődtük magunkat Zitával, pár szót beszéltünk egy távolra szakadt hazánk fiával, majd rohantunk le a csigalépcsőn, és megindultunk a pályaudvar felé, ahol már nagyon vártak minket a csomagjaink.

Negyed négykor értünk a buszhoz és ekkor jött a kirándulás egyik legfurább része… a kijelzőkön mindenhol két busz várta a hazatérni vágyókat, de a kocsi álláson már csak egy darab busz ácsorgott… azt nem mondom, hogy árválkodott, mert kb. 120 ember várakozott az egy busznyi ülésszámra… az derült ki, hogy több helyre is két jegyet értékesítettek (nyilván tévedésből, ja persze), de a buszvezető listáján csak egy-egy név szerepelt a helyekre. Szerencsére a mi nevünk rajta volt az utas listán, így gond nélkül felszállhattunk, de nagyon nem lettem volna azok helyében, akiket otthagytak a sofőrjeink.

A haza úton természetesen nem volt utaskísérő, így a honlapon meghirdetett szolgáltatásokat megint sikerült megspórolni… az már csak apróság volt, hogy a háromból egy filmet a csütörtöki úton is leadtak és a hangsáv frekvenciáján még egy kedves szlovák rádió is szólt, ezzel emelve a film hangulatát.

Nem tudom, az Orangeweys vezetése mennyire olvassa a netes visszhangokat, de jelezném, hogy sokan elégedetlenek azért egy picit ezzel a jegyfoglalós rendszerrel. Másrészt tudom, hogy a buszvezetők elsődleges feladata a vezetés, de ettől még lehet stílusuk és nem feltételen kell úgy kezelni azt a szerencsétlen otthagyott utast, mintha csak púp lenne a hátukon… egy kis empátia csodákra képes. Harmadrészt lehet, hogy csak mi fogtunk ki két ilyen utat, de ha már ilyen nyögve- nyelősen megy az ingyenes szolgáltatás, lehet nem kéne ezzel reklámozni, mert így fogyasztóvédelmi szempontból azért kicsit aggályos…

Egyébként gond nélkül, menetrend szerinti időben hazaértünk, sima utunk volt. A hosszú-hétvége remekül telt, köszönjük Zitáéknak a szervezést!

A kiránduláson készült képek megtekinthetők a flickr-en.