Innen jutott eszembe, hogy ezt a videót be kellett volna linkelnem korábban. A palota udvarán ugyanis egy turista-kórus kihasználta a remek akusztikát és a Coldplay egyik slágerével megörvendeztette az arra járókat.
Szóval a szombati program Karlovy
Vary volt. Még Pingu kollegina úti beszámolóját olvasva kaptam kedvet a városka
meglátogatásához, és szerencsére a többiek is kaphatóak voltak az utazásra.
A Prágától mintegy
kettő és negyedórai buszozásra a Student Agency egyik járatára váltottunk
jegyet. A viszonylag korai indulás miatt a társaság háromnegyede végigaludta az
utat, akiknek nem volt kedve szundítani egy közép rossz
lovas-kislányos-hepiendes-rózsaszín cukormázas filmet nézhettek meg.
Karlovy Vary, avagy
Karlsbad arról híres, hogy van gyógyvize, amit külsőleg és belsőleg egyarán
fogyaszthatnak az itt üdülők, akik többnyire nagyon gazdag oroszok és más nációk
szintén nem szegény képviselői.
A vizet a csúnyától
a majdnem szépig terjedő díszítéssel ellátott kis füles bögrékből fogyasztják
az idelátogatók, és ha elég sokat isznak, akkor az nekik jó valamiért.
Csőrös bögre
A város nem kicsi,
viszont nem is szép, kivéve –és itt jön a lényeg- a történelmi városrész. Ahogy
az ember beteszi a lábát a kis vízfolyás mellé települt sétálóutcákra, mintha
egy másik világba érkezett volna. Rendben tartott, takaros múlt századi házak,
parkok, ivócsarnokok, éttermek, szállodák kilométer hosszan elnyúlva (kis
kivétel a termál hotel, ami egy böhömnagy betonépület, de még az is az
ízlésesebb kategória szülötte). A hangulata majnem leírhatatlan, inkább képekben mesélem el:
Karlovy Vary
Mária Magdolna templom
Ivócsarnok kőből...
... és fából
Na ez elég vintage, nem?
Közkifolyó
Pavilon totál...
... és részlet
Meg még egy részlet
És az egész sétálóutca végén ott van a
Grandhotel Pupp, mint az ire a pont. Egyébként a Pupp hotel egy cukrászmester
műhelyéből nőtte ki magát, és a mai szálloda oldalában is működik még a
cukrászda. Finom a sütijük és a kávéjuk is, de azért arra számítani kell, hogy
megkérik az árát.
Grand Hotel Pupp
Spa kávé
Karlovy Vary torta
A kellemes nap után
visszabuszoztunk Prágába és nem kellett minket ringatni az elalváshoz.
Az utolsó napot
ismét Prágában töltöttük. Terveink szerint felvonóztunk volna a kilátóhoz, de
miután elgyalogoltunk az alsó állomásig egy gonosz kis feliraton tájékoztattak
minket, hogy bizony márciusban nem működik.
Prága Velencéje
Károly híd más szemszögből, mint eddig
UFO kölyök
Dönteni kellett, hogy ebéd, vagy
kilátó, mert mindkettőre már nem lett volna idő. Nyert a „hegymászás”,
elindultunk felfelé, de félúton győzött a meleg és a tikkadtság, ezért megadtuk
magunkat a sorsnak, és beültünk egy rövid sörre egy étterem teraszára. A kis
pihenő után újult erővel vágtunk neki a kaptatónak és hamar fel is értünk,
aztán a torony aljában megtorpantunk.
Eszti is és én is
inkább távol szoktuk tartani magunkat a magas dolgoktól, de most hagytam magam
meggyőzni, hogy felmásszak, és nem bántam meg. Egyrészt elég masszívra sikerült
a kilátó, van benne vas rendesen, másrész a látvány sem volt elhanyagolható
fentről. Mondjuk egy pár órás éjszakai eső jót tett volna, mert szép kis por-, pára- és gázfelhő lebegett a város felett.
Táncoló házak
Károly híd és Tyn templom
Prága óvárosa
A kilátó domb teteje
A palota
Favillámok
Szent Vitus
Gyorsan
kinézelődtük magunkat Zitával, pár szót beszéltünk egy távolra szakadt hazánk
fiával, majd rohantunk le a csigalépcsőn, és megindultunk a pályaudvar felé,
ahol már nagyon vártak minket a csomagjaink.
Negyed négykor
értünk a buszhoz és ekkor jött a kirándulás egyik legfurább része… a kijelzőkön
mindenhol két busz várta a hazatérni vágyókat, de a kocsi álláson már csak egy
darab busz ácsorgott… azt nem mondom, hogy árválkodott, mert kb. 120 ember
várakozott az egy busznyi ülésszámra… az derült ki, hogy több helyre is két
jegyet értékesítettek (nyilván tévedésből, ja persze), de a buszvezető listáján
csak egy-egy név szerepelt a helyekre. Szerencsére a mi nevünk rajta volt az
utas listán, így gond nélkül felszállhattunk, de nagyon nem lettem volna azok
helyében, akiket otthagytak a sofőrjeink.
A haza úton
természetesen nem volt utaskísérő, így a honlapon meghirdetett szolgáltatásokat
megint sikerült megspórolni… az már csak apróság volt, hogy a háromból egy
filmet a csütörtöki úton is leadtak és a hangsáv frekvenciáján még egy kedves
szlovák rádió is szólt, ezzel emelve a film hangulatát.
Nem tudom, az
Orangeweys vezetése mennyire olvassa a netes visszhangokat, de jelezném, hogy
sokan elégedetlenek azért egy picit ezzel a jegyfoglalós rendszerrel. Másrészt
tudom, hogy a buszvezetők elsődleges feladata a vezetés, de ettől még lehet
stílusuk és nem feltételen kell úgy kezelni azt a szerencsétlen otthagyott
utast, mintha csak púp lenne a hátukon… egy kis empátia csodákra képes.
Harmadrészt lehet, hogy csak mi fogtunk ki két ilyen utat, de ha már ilyen
nyögve- nyelősen megy az ingyenes szolgáltatás, lehet nem kéne ezzel reklámozni,
mert így fogyasztóvédelmi szempontból azért kicsit aggályos…
Egyébként gond nélkül,
menetrend szerinti időben hazaértünk, sima utunk volt. A hosszú-hétvége remekül
telt, köszönjük Zitáéknak a szervezést!
A kiránduláson készült képek megtekinthetők a flickr-en.
Hát ez jó volt. Érdekes volt látni a Karlovy Vary képeket más szemével. A prágai képek is rendben voltak. :)
VálaszTörlésKöszi Pingu!
Törlés