Hónapokkal ezelőtt megbeszéltük Regivel, Zsoltival, Mártival, Balázzsal és Petrával, hogy a tavalyi Puchberg am Schneeberges kirándulásunkat idén is megismételjük. Persze idén nem a Scneebreget, hanem másik célpontot választottunk, ez a Raxalpe. Meg egy másik történet is, mert majd csak jövő szombaton megyünk.
A fentiekre csak azért tértem ki, mert bemelegítésként a pünkösdi hétvégére is szerveztünk egy kirándulást. Úgy gondoltuk, hogy a Csóványos megfelelne erre a célra... az időjárás nem így gondolta.... A kirándulás előtti héten minden nap esett az eső, és bár a meteorológusok a hétvégére már szép időt jósoltak, a napi 30 mm csapadék a környéken teljesen járhatatlanná tette a túraútvonalakat. Szóval nem mentünk...
... nem mentünk a Csóványosra. Ez így jobban megállja a helyét, mert nekem annyira benne volt a boogie a lábamban, hogy nem bírtam egy helyben ülni és kitaláltam, hogy menjünk Tatára. Ha esne, akkor ott be lehet ülni egy kávézóba, vagy étterembe, ha nem, akkor meg ott van az Öreg-tó, vagy az Angolkert.
Balázsék már leszervezték maguknak a hétvégi pótprogramot, Petra Londonba repült hétfőn, de Regiék rá(nk) értek és szívesen velünk tartottak. (Ezt ők mondták, szóval igaz!)
Kicsivel tíz után indultunk és már majdnem dél volt, mire odaértünk. Kellemes meleg, napsütéses idő volt, elindultunk a tó körül az óramutató járásával ellentétes irányban. Rengetegen voltak, sokan bicikliztek, mások bográcsoztak, vagy hozzánk hasonlóan lődörögtek.
Amikor elindultunk még nem sejtettük, hogy körbe is sétáljuk majd, olyan nagynak tűnt! Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy már féltávon vagyunk. A teljes kör a parti sétaúton haladva egyébként 7,4 km, ami nem is olyan kevés. A tavat az Által-ér nevű vízfolyás táplálja és vezeti le.
Kellemes séta volt, a végére megszomjaztunk, ezért beültünk a Vár (merthogy az is van ám itt) felőli bejáratnál található Platán étterembe. Sajnos kint a tóparton nem volt hely, így a belső térben tudtunk csak felfrissülni, amit utóbb nem bántunk meg, nagyon megtetszett a belsőépítészet.
A jegeskávém finom volt, fagyival kaptam, aminek örültem, mert volt már rossz tapasztalatom. Kifejezetten nem szeretem, ha csak jégkockákat hajigálnak a tejeskávéba. Sajnos a kiszolgálással nem voltunk megelégedve... a személyzet nem köszönt sem érkezésünkkor, sem amikor távoztunk. Lassan és nehézkesen kaptuk meg az üdítőket, és nehezen sikerült pincért fogni fizetéshez is. Azzal az érzéssel léptünk ki az étteremből, hogy mivel csak egy pohár valamit fogyasztottunk, nem láttak minket szívesen. Ez annak fényében, hogy a Platán egyben étterem, kávézó és cukrászda, ja és vendégház, azért zavaró volt...
A kávé és fagyi után átmentünk az Angolkertbe. Nem töltöttünk ott sok időt, mert megéhezett a társaság, és lassan haza is kellett indulni. Azért sétáltunk bent egy keveset, a lényeg a napsütés magunkba szívása volt. Nagyon szép zöld volt minden.
Szép hétvégét!
Tetszett!Szépek a képeid!
VálaszTörlésKöszönöm Marcsi! Nekem is tetszett Tata! :)
VálaszTörlés