Bekopogtatott az ősz

Októberi borongás

Vasárnap dél körül olyan szépen sütött a nap, hogy bűnnek éreztem a kanapén ülni… a fényképezőgép is a szabadba vágyott, így szóltam Irmának, állandó jellegű tettestársamnak, hogy megyünk észak Pestre és pár órát katoogtatunk.

Újpest-Városkapunál találkoztunk és átsétáltunk a Népszigetre. Mire a jelenleg nem használt vasúti hidat elértük, minden fény eltűnt, egyenletes szürkeség volt mindenhol, ami kisség megnehezítette a dolgokat. Szerettem volna folytatni az előző bejegyzésben megmutatott színes őszi hangulatfotó sorozatot, de erre semmi esélyt nem láttam…

Phil és Rasputin – Margitszigeti csendélet

Szabadságon vagyok. Nagyon jó érzés, nem is emlékszem mikor csináltam semmit utoljára és azt ráadásul kiatartóan, sokáig… rég. Szóval szabadságon vagyok, és elhatároztam, hogy ebben a két hétben fotózni fogok, amennyit csak tudok. Ennek megfelelően hétfő reggel, miután a reggeli kávénkat megunkhoz vettük a Mad Dog Cafe-ban, nekiindultam a Margitszigetnek.

Kis kitérő: a Mad Dogot ajánlom a kávékedvelőknek, szuper hely, nagyon kedves kiszolgálással és isteni kávéval.

Az Árpád-híd felől közeltettem meg a szigetet, a felújtott zenélő kút és a Japán kert érdekeltek a legjobban. Elég lassan haladtam, gyanús volt, hogy fókusz problémája van a masinának, aminek nem örülnék, így tesztelgettem egy sort… nem nyugtatott meg az eredmény. Majd ti eldöntitek, hogy tetszik, amit láttam.

“Itt van az ősz, itt van újra…”

Nyári emlékmorzsák– a fertődi Esterházy-kastély részletei

A nagy téli és karácsonyi internetes tartalomdömping közepette igazán rendhagyó, hogy egy nyári fotózás eredménye kerül bejegyzésre, de ez van, ha az ember állandóan mással van elfoglalva, rohan, vagy csak simán elszúrja az idejét haszontalan dolgokkal…

Felvágós főbejárat

Fotóbolond találkozó a Börzsönyben

Mi jut eszetekbe, ha azt mondom, hogy egy busznyi, vagy tehervagonnyi ember, homloka elé ragadt objektívekkel? Nekem egy japán turistacsoport, valahol Budapest belvárosában… körülbelül így nézhetett ki az Indafotó különleges különítménye tegnap előtt (szombaton), az idei őszi szezonnyitó fotósétáján. Több, mint harminc fotós gyűlt össze, hogy a magyar fotómegosztó oldalak zászlóshajója, ezen belül is VLM hívó szavára, hogy dokumentáljuk az összes fűszálat, fát, virágot Királyrét és Nógrád település között. Ilyen sokan még sosem voltunk, rengeteg új arc volt a társaságban, a már ismerősök között. Remélem ez tendencia lesz, mert szerintem nagyon jót tesz az indafotós közösségnek, ha nem csak nick-ek mögé bújva kommenteljük, kedvenceljük egymás képeit, hanem néha le is fotózzuk egymást…

Pillanatképek

Úgy döntöttem ezzel a bejegyzéssel kicsit a könnyebb végén fogom meg a fotózás témát… Miután jóformán az idejét sem tudom, hogy mikor vettem a kezembe a fényképezőgépet a magam szórakoztatása kedvéért (a munka nem feltétlen számít, bár már gondolkodtam egy “Amikor dolgozok…” bejegyzés sorozaton is…), így sok újdonságot nem tudok mutatni. A sok alatt azt értem, hogy van ez-az még a tarsolyomban, de Baló Györgyöt idézve, a feldolgozottság még nem száz százalékos…

 

Mosolyok és pózok a kelti országrészből

Ez a bejegyzés tulajdonképpen kis kiegészítés lesz az előző poszthoz. Ott leírtam, hogy mi is történt velünk a vad kelet fővárosában, Balázs szülőföldjén, a végtelen szőlőtőkék birodalmában, az örökké visszhangzó Gyaáááá! hazájában, Sátoraljaújhelyen. Ez inkább csak egy fényképalbum lesz rólunk és a kis júliusi kirándulásunkról.

A díszes társaság Balázs, Orsi, Dani, Dénes, Matyi, Noci, Laca, Judit, Zoli, Zsolt

Sátoraljaújhely (Gyaááácity)

Nagyon-nagyon rég nem írtam már a blogra... teljesen átalakultak a prioritások a nyáron. Nem is voltam sokat fotózni, amikor mentem, akkor visszanézve a képeket feltettem magamnak a kérdést, hogy "Ugyan ezt most miért kellett?"... Ami meg mégis olyan volt, annak az utómunkáival kerültem iszonyatos csúszásba.
Ilyen ez a mostani bejegyzés is. Július végén voltunk Sátoraljaújhelyen (hosszú szó... továbbiakban: City) Balázs meghívására. Mivel mindannyian dolgozunk, szabink pedig véges, ezért csak szombat reggel indultunk, és vasárnap már jöttünk is haza.
Mindezek ellenére Balázs egy kábé ötnapos programot állított össze számunkra, amit szerintem rögtön az elején borított a társaság kérése: menjünk be Sárospatakra!

Sárospatak

Spontán bejegyzés - portrézás

Rám tört a vágy, hogy valami kreatív dolgot műveljek... sajnos a blogbejegyzésen kívül sok mindent nem tudok alkotni időhiány miatt, így marad ez.

Dunakorzó

Én és a hétvégi házam

Szombaton úgy alakult, hogy Esztinek elfoglaltsága volt a belvárosban, és megkért, hogy vigyem el. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, bepakoltam a felszerelést fotózási célokkal. Nagyon szépen sütött a nap, kellemes meleg volt, ha épp nem az árnyékban álltam. Könnyen találtunk parkolóhelyet a Dorottya utcában, így adta magát, hogy a rakparton fogok fotózni.

Csend a belvárosban

Rettenetesen régen nem fényképeztem már… igazából legutóbb január elején, amikor Velencén jártunk az indásokkal. Ezért is örültem, amikor Pingu felvetette, hogy találkozhatnánk egy rövid hétköznapi fotózás erejéig. November elején voltunk a Fiumei úti sírkertben és kitaláltuk, hogy megnézzük milyen lehet hótakaróban.

Deák Ferenc Mauzóleuma

Velencei kirándulás az indafotóval

És íme az idei év első igazi bejegyzése… nem hittem, hogy végül sort kerítek erre, de végül is csak megoldottam…

Nem unatkozom mostanában ugyanis… munka, vizsga, munka, vizsga és így tovább. Elég monoton, de remélem hamarosan vége, és eredményesen. Mondjuk már látom, hogy az utána következő időszak sem a pihenésről fog szólni, de ennyire nem rohanok a dolgok elébe. (Azért lehet, hogy majd lesz egy-két bejegyzés a kora tavaszi eseményekről is, meglátjuk…)

Barangolás a belvárosban

Dávid csillaga

Tegnap dolgom volt az Astoriánál, és tudtam előre, hogy lesz kb. egy órám, amit vagy eltölthetek unalmas ücsörgéssel a váróban, vagy akár hasznosan is, fényképezőgéppel a szemem előtt...

Visszhang

Karácsony

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én mire észbe kapok, addigra már véget is ért a karácsony. Általában ilyenkor, a két ünnep között egy kicsit csak lebegek az időben. Olyan ez, mint Dalinak az Elfolyó idő című festménye.

Elmacskásodtam...

Ugye már meséltem Ziziről... tudjátok, a sátán cicája. Úgy tűnik igazam lesz és tényleg égetnivalóan rossz, de olykor-olykor (Anyáék elmondása szerint) zabálnivalóan aranyos tud lenni... gondolom ez nem akkor van, amikor a tévé tetejéről ugrik fel a szekrény tetejére tapétát bontani, vagy amikor megkergeti húgom Letti nevű macskáját.

Nemrég készítettem egy-két fotót megint a "drágáról", és ha már elővettem a gépet, akkor a békés vörösrt is lencsevégre kaptam.

Adventi színkavalkád

Kedden az indás pajtásokkal a Vörösmarty téren jártunk egy nagyon rövid sétára. A Deák téren találkoztunk, onnan indultunk be a vásárba. Megbeszéltük, hogy mindenki arra megy, amerre jól esik, a forgatagban képtelenség lenne együtt maradni.

Azért mielőtt szétszéledtünk volna ittunk egy kis lélekerősítőt, beszélgettünk egy keveset. Sok mesélni valóm nincs, szerintem mindenki ismeri az ilyen helyek hangulatát: sült kolbász, forralt bor, töki pompos és kürtös kalács illata keveredik az egy-két helyen fellelhető füstölők és párologtatók aromáival. Mindenfelé sokan vannak. Nekem legjobban a sok kézműves bigyóról visszaverődő fények és az élénk színek tetszenek.

Nem is beszélnék tovább, helyettem sokkal jobban lefestik a hangulatot a fényképek:

Szivárvány

Óóó... minden rohan...

Minden rohan... legfőképp el mellettem. Körülbelül olyan érzésem van, mintha stroboszkóp alatt állnék és időről időre ráeszmélnék, hogy változik meg körülöttem minden. Tegnap még szeptember volt, ma már december és csak két hét van karácsonyig... Óóó... minden  rohan...

Köd előttem, köd utánam

V, mint vadludak

Hétvégére hivatalosak voltunk Mórra, Zita anyukája látott minket vendégül és nyugodtan állíthatom, hogy nagyon jó dolgunk volt! Ezúton is köszönjük!

Utitársak

Az ősz az utolsókat rúgja

Libasor

Ismét kirándulós bejegyzés következik. A történet már nem mai, de most jutottam el a képek feldolgozásáig. És miközben feldolgoztam arra jutottam, hogy már nem sok van hátra a hideg, kopár késő őszig, amit aztán a még hidegebb, de remélem hóban gazdag tél követ majd.

Vasárnap esti barangolás

Meghasonlás van... legalábbis, ami az esti, szürkületi fotózást illeti... Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a hosszú záridővel és a számomra nem túl kedves sárgás budapesti fényekkel. Már a temetőben éreztem, hogy nem megy ez, és most vasárnap este megint ez volt. Témát még csak találtam volna, de annyira nem sikerültek a képek, hogy jaj...

Lajos