Rám tört a vágy, hogy valami kreatív dolgot műveljek... sajnos a blogbejegyzésen kívül sok mindent nem tudok alkotni időhiány miatt, így marad ez.
Októberben felfedeztem, hogy milyen szépen lehet portrézni az 50-es obival... annyira megtetszett, hogy azon kaptam magam december vége felé, hogy egyre nagyobb késztetést érzek a portréfotózásra. Ami azért rettenetesen furcsa, mert egészen addig egy dolgot nem szerettem csinálni, az pedig az emberek fényképezése volt... ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy rossz képeket csinálok róluk, mégpedig nagyon rosszakat... el is ment a kedvem hamar ettől az egésztől. Aztán jött a 350D meg az 50-es és valami megmoccant bennem... egy érzés. Az egész talán azzal kezdődött, hogy Esztiről készítettem egy-két fotót, amikor elmentünk hosszú hétvégére október elején, és tetszettek a tónusok, a rajzolat, meg az egész összhatása...
Aztán egyre nagyobb kedvvel készítettem spontán fotókat ismerősökről, barátokról és néha idegenekről. És nekem tetszettek, és ettől még több kedvet kaptam.
Most már ott tartok, hogy kész képek vannak a fejemben, amiket szeretnék megfotózni előbb, utóbb. Remélem sikerülnek, mert higgyétek el, nagyon jók! Legalábbis a fejemben...
Természetesen rengeteg dolgot kell megtanulni ahhoz, hogy igazán jól menjen, de most úgy érzem ez érdekel legjobban. Szóval ha valakinek van ötlete, mit is olvassak a témával kapcsolatban, nyugodtan írja le hozzászólásban: akár könyv, akár link, bármi jöhet, érdekel. Előre is köszönöm!
A bejegyzésbe egy-két korábbi képet beszurkáltam, remélem hamarosan frisseket is feltehetek majd...
Egyben itt kérnék meg mindenkit, akiről kép került a bejegyzésbe, hogy jelezze, ha nem szeretné, mert akkor természetesen eltávolítom, a személyiségi jogok fontosak.
Na szép hetet mindenkinek!
Én természetesen hozzájárulok, de csak akkor ha legközelebb rólam is olyan szépet készítesz mint Esztiről. :)))))
VálaszTörlésJórendbe! :D Köszi!
TörlésPortréfotó? Na ez az, amit ha lehet kerülök. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy nincs érzékem hozzá. pontosabban "bekeretezni", komponálni még megyeget, de hogy az alany személyisége is átjöjjön, na az már túl nagy feladat nekem.
VálaszTörlésÁltalában akkor szokott sikerülni, ha kellő időt töltesz vele, ismered a mozdulatait, a nézését, a mosolyát, a lelkét...
Ha a fotóalany el tud vonatkoztatni a fotózás tényétől, akkor az már fél siker.
Na igen, ez valami új fejlövés nálam... és nem mondom, hogy jók lesznek, de kihívásnak érzem. Nem tudom, hogy átjönnek-e személyiségek... valószínű nem. Mert a barátaimról készült képeken azért érezhetem, mert ismerem őket, az idegenekről készült fotókon, meg talán ez az ami hiányzik nekem... hm...
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA 2. kép gyönyörű, többször visszanéztem, persze kellett hozzá egy ilyen szépséges alany is!:-))) Gratulálok a képekhez!
VálaszTörlésKöszönjük szépen! :)
Törlés