Vasárnap esti barangolás

Meghasonlás van... legalábbis, ami az esti, szürkületi fotózást illeti... Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a hosszú záridővel és a számomra nem túl kedves sárgás budapesti fényekkel. Már a temetőben éreztem, hogy nem megy ez, és most vasárnap este megint ez volt. Témát még csak találtam volna, de annyira nem sikerültek a képek, hogy jaj...

Lajos

De az elejéről. Úgy alakult, hogy vasárnap estére programtalan lettem... hát találkoztam Lajossal és kávéztunk egy rövidet. Eztán következett, hogy egyedül a fényképezőgép és az iPod társaságában a Bazilika környékén barangoltam. És akkor most tartunk ott, ahol elkezdtem... meghasonlás van... Én ezt a szót gimnáziumban hallottam először irodalom órán, és utána vagy több ezerszer még... valahogy ráéreztünk arra, ha egy verselemzésbe bele tudjuk valahogy tuszkolni legalább egyszer, akkor az már rossz nem lehet...

Nohát a kitérő után légyen szó a sétáról is. Körülbelül másfél órát bolyongtam a környező utcákon és a Szabadság téren, készítettem több tucat fényképet, amit aztán annak rendje s módja szerint itthon kikukáztam. Megmaradt hét, amiből aztán még kettőt töröltem utómunka során... így maradt a rostán a bejegyzésben látható öt, plusz egy a kávézó Lajosról. Meg kellett mutatnom neki (na nem ő kérte, csak belső kényszert éreztem), hogy miért is jó a fix 50mm. Meg is mutattam és el is magyaráztam, hogy nézze csak meg, hogy ő még éles, de a lány, aki tőle öt méterre ül, már csak egy kék paca a képen, és hogy ez milyen szuper is. Ő meg (dícséretére váljék) hallgatott és bólogatott és nem tekerte ki a nyakam.

Letámasztva

Szóval jártam az utcákat és fényképeztem... például ezt az oszlophoz láncolt biciklit, ami annyira tetszett a háttérben megbújó színes lámpákkal, hogy egy egész sorozatot lőttem el. Ez lett a legjobb... gondolhatjátok milyen volt a többi!

Bicikli után rátaláltam a Nádor és a Zrínyi utcák sarkán erre a kedves pocakos rendőrbácsira. Olyan jól állt rajta a díszegyenruhája, mintha ráöntötték volna! Szerintem turista lehetett, mert nagyon a Bazilikát stírölte...

Biztos úr

Eztán körbesétáltam a Bazilikát fotóztam a lámpavasakat, mert tényleg szépek, és szerintem nem is sikerült olyan rosszul. Ki merném jelenteni, hogy a séta csúcsát jelentette.

Vascímer

Ekkor vettem az irányt a Szabadság tér (asszem ennek még ez a neve...) felé. És megörökítettem, hogy valóban gyalogos zóna a gyalogos zóna...

Gyalog zóna

Azt nem lehet kijelenteni, hogy a téren a kutya sem volt, mert elég sokan sétáltatták kedvencüket a félhomályban. Itt-ott párocskák andalogtak és két neonmellényes rendőr is ácsorgott egy lámpa alatt. Az itt készült képek okozták a legnagyobb csalódást, ezt az egy lámpásat mertem megtartani.

Gesztenye ujjak

Összegezve egy jó nagyot sétáltam a majdnem langyos novemberi éjszakában. A képeket leszámítva nem volt rossz móka.