Komment nélkül: Normafa

Bekopogtatott az ősz

Plüss-Tesók: Igor és Tux

Amikor beköltöztünk a mostani lakásba, Aniuta gyerekkori barátja is jött velünk. Sose volt kérdés, hogy befogadjuk-e. Rendes gyerek, sosincs egy hangos szava. Általában csak egyedül üldögél a piros pulcsijában és sapkájában és megfigyel... mindent. Amolyan csendes szemlélődő.

Hogy tegyétek otthonossá a lakásotokat?

Szóval, hogy tegyétek otthonossá a lakásotokat? A válasz sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnátok. A következő lépésekkel elsajátíthatjátok a hóm-dekor gád-módját:

1. Látogassátok meg egy barátotokat, és kérdezzétek meg, hol vették az esküvői képekhez a keretet

2. Legyetek felhőtlenül boldogok, amikor elmesélik, hogy abban a bútor boltban, amelyik csak kicsit van messzebb a világ végénél

3. Ígérjétek meg a barátnőtöknek, hogy természetesen ti is beugrotok oda

4. Tartsátok is be a szavatokat a legközelebbi hétvégén (tanácsok: autó használata előnyösebb, mint a közösségi közlekedés; NE hívjátok fel a barátotokat, ha nem akarjátok, hogy szívből kiröhögjön; a vásárlás alatti morgás-panaszkodás NEM segít)

5. Vegyetek meg mindent, amit csak szeretne a barátnőtök (tanács: minél hamarabb mondasz igent a dolgokra, annál hamarabb szabadulsz)

6. Tegyetek ki mindent a polcora

Amúgy az eredmény után azt mondom, tökre megérte:

Tavaszi fények

Vasárnap délután tettem egy rövid sétát a Margitszigeten. És akkor a bejegyzés szavak nélkül:

Októberi borongás

Vasárnap dél körül olyan szépen sütött a nap, hogy bűnnek éreztem a kanapén ülni… a fényképezőgép is a szabadba vágyott, így szóltam Irmának, állandó jellegű tettestársamnak, hogy megyünk észak Pestre és pár órát katoogtatunk.

Újpest-Városkapunál találkoztunk és átsétáltunk a Népszigetre. Mire a jelenleg nem használt vasúti hidat elértük, minden fény eltűnt, egyenletes szürkeség volt mindenhol, ami kisség megnehezítette a dolgokat. Szerettem volna folytatni az előző bejegyzésben megmutatott színes őszi hangulatfotó sorozatot, de erre semmi esélyt nem láttam…

Phil és Rasputin – Margitszigeti csendélet

Szabadságon vagyok. Nagyon jó érzés, nem is emlékszem mikor csináltam semmit utoljára és azt ráadásul kiatartóan, sokáig… rég. Szóval szabadságon vagyok, és elhatároztam, hogy ebben a két hétben fotózni fogok, amennyit csak tudok. Ennek megfelelően hétfő reggel, miután a reggeli kávénkat megunkhoz vettük a Mad Dog Cafe-ban, nekiindultam a Margitszigetnek.

Kis kitérő: a Mad Dogot ajánlom a kávékedvelőknek, szuper hely, nagyon kedves kiszolgálással és isteni kávéval.

Az Árpád-híd felől közeltettem meg a szigetet, a felújtott zenélő kút és a Japán kert érdekeltek a legjobban. Elég lassan haladtam, gyanús volt, hogy fókusz problémája van a masinának, aminek nem örülnék, így tesztelgettem egy sort… nem nyugtatott meg az eredmény. Majd ti eldöntitek, hogy tetszik, amit láttam.

“Itt van az ősz, itt van újra…”

Újrakezdés

Sziasztok Ti mind, akik még emlékeztek a blog címére és meglepődve vettétek észre, hogy új bejegyzés került ide.

Hát eltelt kábé másfél év, mióta utoljára írtam, meg képeket töltöttem fel... 2013. nagyjából olyan sebességgel robogott el mellettem, mint egy TGV. Eseménydús, jó év volt, csak épp a fotózásra nem jutott idő... egy csepp sem. Legalábbis fényképező géppel nem sok. Helyette készült rengeteg instagram fotó, ugyanis 2013. márciusától idén tavaszig véghezvittem egy 365 napos "Mindennapra egy fotó" projektet. Sajnos voltak benne apróbb törések, de azért elhanyagolható hibaszázalékkal sikerült abszolválni a feladatot.

Úgy döntöttem, hogy a blog újraélesztésének első lépéseként ebbél a gyűjteményből szemezgetek ide.

Budapesti fények

Ébred az éjszaka

Még december végén készültek azok a fényképek, amik a mostani bejegyzést színesítik majd. Valamikor a két ünnep között egyik hajnalban nem tudtam aludni, és úgy döntöttem, nincs értelme a forgolódásnak, inkább sétálok egyet. Minden ötlet nélkül indultam el, nem is foglalkoztam vele, hogy merre megyek, hol kötök ki, csak mentem, amerre a lábam vitt. Így kerültem még a kék óra előtt a Margit-hídra, ami a felújítás óta az egyik kedvencem lett, jó emlékek is kötnek hozzá, így nem is meglepő tulajdonképpen, hogy akkor is arra sétáltam...

Városliget

Már vagy egy hónapja voltam a városligetben, akkor készültek a fotók a bejegyzéshez... aztán történt ez-az, nagyon gyorsan eltelt az idő, és el is felejtettem, hogy voltam kint, egészen máig. Ültem az irodában a gép előtt, és hiányérzetem támadt. Leellenőriztem a blogot, és rájöttem, hogy nem készült poszt. Ezt pótlom most. Nem voltam kint sokáig, nem is emlékszem már nagyjából semmire, csak a hangulat maradt meg. Remélem valamennyire visszaadják a képek.

Margit-sziget

Ma délután kimentem a Margit-szigetre kiszellőztetni a fejem. A délutáni párás, borús meleg nehéz gondolatokkal töltötte meg a fejem, és a kialvatlanság sem segített a hangulatomon. Szeretem fokozni a dolgokat ezért Nightwisht, Evanescence-t, Metallica-t hallgattam, miközben fényképezőgéppel a nyakamban nekiindultam a budai oldalon.

TERMINAL - partyfotózás

Áprilisban megkeresett Atilla, hogy, nem lenne-e kedvem beugrani fotósként az általuk (ő és egy pár ismerőse) által szervezett bulira. Mivel régóta érdekelt, hogyan is zajlik egy rendezvény fotózás, így belevágtam, de megmondom őszintén, azért kicsit tartottam a feladattól.

Budai Arborétum

A legutóbbi két tavaszi bejegyzéssel kapcsolatban motoszkált bennem valami, és egy pár napja rá is jöttem mi nem stimmelt velük. A fotókkal így utólag azt mondhatom elégedett vagyok, de valami mégis zavart. Ez pedig a képek mérete. Nagyon kicsinek éreztem őket a blog felületéhez képest, ezért egy szabad fél órámban átalakítottam kicsit az elrendezést, és a mostanit kaptam... Még nem vagyok benne biztos, hogy így marad, vacillálok, hogy sötétítek a színeken is, csak most annyira tavasz van, meg napsütés, hogy fájna, ha beszürkíteném a blogot. Szóval egyelőre csak a képek méretével kísérletezek, meglátjuk tetszik-e nekem, nektek.

Pitypang

Kopaszi gát

Mostanában nem sok olvasnivalóval szolgálok... egyszerűen mintha fogalmazásgátlót szednék, de ma igyekszem megtörni a jeget.

Hullámok

Budapest fényei

Csütörtök eset tartottunk egy rövid fotósétát Pinguval, vlm-mel és Manóvezérrel. Miután senkinek nem volt ötlete sem merre menjünk, végül azt javasoltam másszuk meg a Gellért hegyet, és nézzük meg a naplementét a Citadellától.

Dunakorzó

Én és a hétvégi házam

Szombaton úgy alakult, hogy Esztinek elfoglaltsága volt a belvárosban, és megkért, hogy vigyem el. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, bepakoltam a felszerelést fotózási célokkal. Nagyon szépen sütött a nap, kellemes meleg volt, ha épp nem az árnyékban álltam. Könnyen találtunk parkolóhelyet a Dorottya utcában, így adta magát, hogy a rakparton fogok fotózni.

Csend a belvárosban

Rettenetesen régen nem fényképeztem már… igazából legutóbb január elején, amikor Velencén jártunk az indásokkal. Ezért is örültem, amikor Pingu felvetette, hogy találkozhatnánk egy rövid hétköznapi fotózás erejéig. November elején voltunk a Fiumei úti sírkertben és kitaláltuk, hogy megnézzük milyen lehet hótakaróban.

Deák Ferenc Mauzóleuma

Barangolás a belvárosban

Dávid csillaga

Tegnap dolgom volt az Astoriánál, és tudtam előre, hogy lesz kb. egy órám, amit vagy eltölthetek unalmas ücsörgéssel a váróban, vagy akár hasznosan is, fényképezőgéppel a szemem előtt...

Adventi színkavalkád

Kedden az indás pajtásokkal a Vörösmarty téren jártunk egy nagyon rövid sétára. A Deák téren találkoztunk, onnan indultunk be a vásárba. Megbeszéltük, hogy mindenki arra megy, amerre jól esik, a forgatagban képtelenség lenne együtt maradni.

Azért mielőtt szétszéledtünk volna ittunk egy kis lélekerősítőt, beszélgettünk egy keveset. Sok mesélni valóm nincs, szerintem mindenki ismeri az ilyen helyek hangulatát: sült kolbász, forralt bor, töki pompos és kürtös kalács illata keveredik az egy-két helyen fellelhető füstölők és párologtatók aromáival. Mindenfelé sokan vannak. Nekem legjobban a sok kézműves bigyóról visszaverődő fények és az élénk színek tetszenek.

Nem is beszélnék tovább, helyettem sokkal jobban lefestik a hangulatot a fényképek:

Szivárvány

Vasárnap esti barangolás

Meghasonlás van... legalábbis, ami az esti, szürkületi fotózást illeti... Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a hosszú záridővel és a számomra nem túl kedves sárgás budapesti fényekkel. Már a temetőben éreztem, hogy nem megy ez, és most vasárnap este megint ez volt. Témát még csak találtam volna, de annyira nem sikerültek a képek, hogy jaj...

Lajos