Múlt szombaton villámként csapott belénk a hír, hogy Lóci elment. Kicsit több, mint huszonöt év jutott neki itt a Földön. Rettenetesen kevés.
Lóci osztálytársunk volt a gimnáziumban, padtársunk, barátunk. Sajátos gondolkozásával üde színfoltja volt a közösségnek.
Jövő kedden, nem egészen hét évvel az érettségi után végső útjára kísérjük, de emléke örökké velünk él majd.
Valahányszor, mikor rá gondolok, majd felrémlik az a 2003-as velencei osztálykirándulás, mikor Lóci betöltötte a tizennyolcat. Felnőtt lett. Velünk borotváltatta le a haját aznap este, ezzel fejezve ki önállóságát. Másnap a Szent Márk téren a galambok a fejéről ették a száraz kenyeret.
Kedves Lóci, nyugodj békében! Nem felejtünk el soha!
Somlai Lóránt Vilmos 1985-2011 |
Jézus... :O Ez olyan rossz, amikor ilyen fiatalon hal meg valaki... :( Sajnálom. :/
VálaszTörlés