 |
| Emlékek között |
Úgy tűnik mostanában mindent egy kicsit csúszva csinálok... sajnos eddig nem volt időm megírni a bejegyzést, most pedig már nem annyira aktuális...
Gondolkoztam rajta, hogy mennyit is írjak, és végül arra jutottam, hogy rövid leszek és inkább a képek adják át az ünnep hangulatát.
Még sosem voltam sötétedés után temetőben. Aztán idén kétszer is egymás után. Másodszorra a Fiumei úti sírkertben jártam Pinguval, Vlm-mel, Gyurival és Danival.
Valahogy nem éreztem rá arra, hogyan és mit is kéne, ezért nem született sok fénykép és azok közül is kevésre mondtam azt, hogy bemutatásra érdemesek. Itt vannak:
 |
| Égig érő |
 |
| Gyertyafény |
 |
| Mécsessor |
 |
| Pár |
 |
| Emelkedés |
Dani, szerintem mostanában mindenkinek önértékelési problémái vannak. Merthogy nekem nagyon tetszenek a képeid. Szerintem az "Égig érő"-vel simán nyerhettél volna a minipályázaton. :)
VálaszTörlésKöszönöm Pingu! Én mondjuk nem így érzem/látom, de örülök, ha neked más a véleményed! :)
VálaszTörlésSzia Dani! Teljes mértékben egyetértek Pinguval. Mindegyik képről az az érzés jut eszembe, amit akkor éreztem amikor kint sétáltam a gyertyafényes temetőben. Nyugalmat és szeretetet. :)
VálaszTörlésKöszönöm Ramen! Örülök, ha vissza tudtam adni a hangulatot!
VálaszTörlésSzépek!Emlékek között....
VálaszTörlésKöszönöm Marcsi!
VálaszTörlésHát én azért irígykedek.... :)
VálaszTörlésDani, köszönöm!
VálaszTörlés