Bekopogtatott az ősz

Októberi borongás

Vasárnap dél körül olyan szépen sütött a nap, hogy bűnnek éreztem a kanapén ülni… a fényképezőgép is a szabadba vágyott, így szóltam Irmának, állandó jellegű tettestársamnak, hogy megyünk észak Pestre és pár órát katoogtatunk.

Újpest-Városkapunál találkoztunk és átsétáltunk a Népszigetre. Mire a jelenleg nem használt vasúti hidat elértük, minden fény eltűnt, egyenletes szürkeség volt mindenhol, ami kisség megnehezítette a dolgokat. Szerettem volna folytatni az előző bejegyzésben megmutatott színes őszi hangulatfotó sorozatot, de erre semmi esélyt nem láttam…

Phil és Rasputin – Margitszigeti csendélet

Szabadságon vagyok. Nagyon jó érzés, nem is emlékszem mikor csináltam semmit utoljára és azt ráadásul kiatartóan, sokáig… rég. Szóval szabadságon vagyok, és elhatároztam, hogy ebben a két hétben fotózni fogok, amennyit csak tudok. Ennek megfelelően hétfő reggel, miután a reggeli kávénkat megunkhoz vettük a Mad Dog Cafe-ban, nekiindultam a Margitszigetnek.

Kis kitérő: a Mad Dogot ajánlom a kávékedvelőknek, szuper hely, nagyon kedves kiszolgálással és isteni kávéval.

Az Árpád-híd felől közeltettem meg a szigetet, a felújtott zenélő kút és a Japán kert érdekeltek a legjobban. Elég lassan haladtam, gyanús volt, hogy fókusz problémája van a masinának, aminek nem örülnék, így tesztelgettem egy sort… nem nyugtatott meg az eredmény. Majd ti eldöntitek, hogy tetszik, amit láttam.

“Itt van az ősz, itt van újra…”

Fotóbolond találkozó a Börzsönyben

Mi jut eszetekbe, ha azt mondom, hogy egy busznyi, vagy tehervagonnyi ember, homloka elé ragadt objektívekkel? Nekem egy japán turistacsoport, valahol Budapest belvárosában… körülbelül így nézhetett ki az Indafotó különleges különítménye tegnap előtt (szombaton), az idei őszi szezonnyitó fotósétáján. Több, mint harminc fotós gyűlt össze, hogy a magyar fotómegosztó oldalak zászlóshajója, ezen belül is VLM hívó szavára, hogy dokumentáljuk az összes fűszálat, fát, virágot Királyrét és Nógrád település között. Ilyen sokan még sosem voltunk, rengeteg új arc volt a társaságban, a már ismerősök között. Remélem ez tendencia lesz, mert szerintem nagyon jót tesz az indafotós közösségnek, ha nem csak nick-ek mögé bújva kommenteljük, kedvenceljük egymás képeit, hanem néha le is fotózzuk egymást…

Budai Arborétum

A legutóbbi két tavaszi bejegyzéssel kapcsolatban motoszkált bennem valami, és egy pár napja rá is jöttem mi nem stimmelt velük. A fotókkal így utólag azt mondhatom elégedett vagyok, de valami mégis zavart. Ez pedig a képek mérete. Nagyon kicsinek éreztem őket a blog felületéhez képest, ezért egy szabad fél órámban átalakítottam kicsit az elrendezést, és a mostanit kaptam... Még nem vagyok benne biztos, hogy így marad, vacillálok, hogy sötétítek a színeken is, csak most annyira tavasz van, meg napsütés, hogy fájna, ha beszürkíteném a blogot. Szóval egyelőre csak a képek méretével kísérletezek, meglátjuk tetszik-e nekem, nektek.

Pitypang

Kopaszi gát

Mostanában nem sok olvasnivalóval szolgálok... egyszerűen mintha fogalmazásgátlót szednék, de ma igyekszem megtörni a jeget.

Hullámok

Budapest fényei

Csütörtök eset tartottunk egy rövid fotósétát Pinguval, vlm-mel és Manóvezérrel. Miután senkinek nem volt ötlete sem merre menjünk, végül azt javasoltam másszuk meg a Gellért hegyet, és nézzük meg a naplementét a Citadellától.

Dunakorzó

Én és a hétvégi házam

Szombaton úgy alakult, hogy Esztinek elfoglaltsága volt a belvárosban, és megkért, hogy vigyem el. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, bepakoltam a felszerelést fotózási célokkal. Nagyon szépen sütött a nap, kellemes meleg volt, ha épp nem az árnyékban álltam. Könnyen találtunk parkolóhelyet a Dorottya utcában, így adta magát, hogy a rakparton fogok fotózni.

Csend a belvárosban

Rettenetesen régen nem fényképeztem már… igazából legutóbb január elején, amikor Velencén jártunk az indásokkal. Ezért is örültem, amikor Pingu felvetette, hogy találkozhatnánk egy rövid hétköznapi fotózás erejéig. November elején voltunk a Fiumei úti sírkertben és kitaláltuk, hogy megnézzük milyen lehet hótakaróban.

Deák Ferenc Mauzóleuma

Velencei kirándulás az indafotóval

És íme az idei év első igazi bejegyzése… nem hittem, hogy végül sort kerítek erre, de végül is csak megoldottam…

Nem unatkozom mostanában ugyanis… munka, vizsga, munka, vizsga és így tovább. Elég monoton, de remélem hamarosan vége, és eredményesen. Mondjuk már látom, hogy az utána következő időszak sem a pihenésről fog szólni, de ennyire nem rohanok a dolgok elébe. (Azért lehet, hogy majd lesz egy-két bejegyzés a kora tavaszi eseményekről is, meglátjuk…)

Adventi színkavalkád

Kedden az indás pajtásokkal a Vörösmarty téren jártunk egy nagyon rövid sétára. A Deák téren találkoztunk, onnan indultunk be a vásárba. Megbeszéltük, hogy mindenki arra megy, amerre jól esik, a forgatagban képtelenség lenne együtt maradni.

Azért mielőtt szétszéledtünk volna ittunk egy kis lélekerősítőt, beszélgettünk egy keveset. Sok mesélni valóm nincs, szerintem mindenki ismeri az ilyen helyek hangulatát: sült kolbász, forralt bor, töki pompos és kürtös kalács illata keveredik az egy-két helyen fellelhető füstölők és párologtatók aromáival. Mindenfelé sokan vannak. Nekem legjobban a sok kézműves bigyóról visszaverődő fények és az élénk színek tetszenek.

Nem is beszélnék tovább, helyettem sokkal jobban lefestik a hangulatot a fényképek:

Szivárvány

Halottak napja

Emlékek között

Úgy tűnik mostanában mindent egy kicsit csúszva csinálok... sajnos eddig nem volt időm megírni a bejegyzést, most pedig már nem annyira aktuális...

Gondolkoztam rajta, hogy mennyit is írjak, és végül arra jutottam, hogy rövid leszek és inkább a képek adják át az ünnep hangulatát.

Kilenc, közel a tíz százalék

Korábban már írtam róla, hogy szombaton indafotós találkozón vettem részt. Tibor kitalált nekünk feladatot is. Amikor szólt, az utána következő fotót mindenképp fel kellett töltenünk az indára. Tehát gondolkodásra, kompozícióra és helyes expóra ösztönzött minket. Hát az én fotóm így sikerült:

 

Az inda szövetsége - Pilisi kalandok

Miután egy indafotós elitalakulat október 15-n a Fiumei úti temetőben megszerezte azt a titkos rég elfelejtett ereklyét, ami 2012. január elsején romba döntheti a világot, vlm egy másik csapatot szervezett, hogy elvigyék az egyetlen helyre, ahol elpusztíthatják, a Dera-patakhoz. Tudni illik, itt él, minden rőzsesárkányok ősapja. Az ereklyét csak az ő pikkelyéből gyújtott tűzben lehet elolvasztani, ezzel megmentve a világot.

Koronás fők

100 Idegen, 100 személyiség, 100 történet 365 nap alatt - 4. rész

Ugyanazon a sétán futottam bele Noémibe (jobb) és Emőbe (bal), mint a Flórába és Frédibe. A kellemes október eleji melegben ücsörögtek a Szabadság hídon és beszélgettek. Halált megvető bátorsággal közelítettem meg őket a száguldozó biciklisek között. Szinte azonnal beleegyeztek, hogy részt vegyenek a projektben. A fotók után megtudtam róluk, hogy Noémi pszichológus, míg Emő egy cseh Leonardo projekt vezetője.

Köszönöm lányok, hogy segítettetek nekem!

100 Idegen, 100 személyiség, 100 történet 365 nap alatt - 3. rész

A keddi fotósétán találkoztam Flórával és Frédivel a Szabadság híd mellett újonnan kialakított téren. Egy darabig hezitáltam, hogy megzavarjam-e őket, de végül rávettem magam, mert lemaradásban voltam az ütemezéshez képest.

Tipikusnak mondható egyetemista párral ismerkedtem meg: Flóra a Corvinusra jár, még Frédi a BME kötelékéhez tartozik.

Köszönöm nekik, hogy segítettek a célom elérésében!

Ja, Pingu megörökített toborzás közben, ezt itt láthatjátok:

Pingu fotója

Állatkerti tudósítás

Múlt hét végén Tibor felhívott, hogy Pinguék tudnak ingyenjegyet szerezni az állatkertbe, csak egy National Geographic DVD-t kell rendelni és már szabad is a bejárás. Mondtam, hogy rendben, benne vagyok, mert miért is ne? Februárban voltam ott utoljára, gondoltam megnézem milyen, amikor nem fagy le az ujjam két exponálás után.

Budapest Zoo

Normafa

Tibor felhívott, volna-e kedvem egyet kirándulni a Normafa felé... volt...

A Moszkván találkoztunk jó hamar, hogy együtt várhassuk meg, míg Gyuree, az ukrán kontaktja is megérkezik... ő már egyszer figyelmeztetett bennünket, hogy vagy negyedórával hamarabb, vagy fél órával később érkezik... hát most is tartotta magát... Miután megérkezett felpattantunk a buszra és Normafáig meg sem álltunk. Illetve biztos megálltunk, de nekem nem nagyon tűnt fel.

Esztergomi kirándulás

Hetekkel ezelőtt egyeztünk meg egy esztergomi kirándulásban az indafotósokkal. A kezdeti lelkesedés után úgy alakult, hogy öten ültünk fel a vonatra reggel...

Nagyon kellemes, napos időre ébredtünk, megörültem az időjárás jelentés nem ezt ígérte. Háromnegyed kilencre beszéltünk meg találkozót a Nyugati pályaudvar jegyváltó csarnokában Bendes Marcsi, Pingu, Manóvezér, vlm és én. Senki nem késett, a vonat se, így kilenchúszkor megindult velünk Esztergom felé. Nem mondom, hogy rövid a vonatút, de kellemesen telt. Vlm ellátta a társaságot csíkosmókuskrémmel töltött ostyával, megbeszéltük az elmúlt hetek eseményeit és készültünk Esztergom és Szlovákia meghódítására.

A vonatozás kilencven perce alatt sikerült az időnek is romlania, mire leszálltunk, addigra igencsak lógott az eső lába.