A
hosszú hétvégét Prágában töltöttük Jácintékkal. Nem egy hirtelen eldöntött
utazásról van szó, már tavaly nyáron eldöntöttük, hogy megyünk, de akkor még
október végére terveztük a kirándulást, csak Esztinek közbejött egy new yorki
út, így a jegyeket átfoglaltuk márciusra. Szerintem nem jártunk rosszul,
fantasztikus időnk volt.
|
Jan Hus tér |
Szóval
csütörtökön reggel találkoztunk a Fradi stadionnál, onnan indulnak az
Orangeways járatai. Ha valaki nem ismerné a céget, buszos utakon próbálják azt
az érzetet kelteni az utasokban, mintha repülőn ülnének: műbőr ülések, kötelező
biztonsági öv használat, utaskísérő, felszolgált meleg üdítők, eldobható
fülhallgató a filmekhez, stb. Legalább is a honlapon ezt
ígérik... Sajnos az oda úton az italautomata még Budapesten megadta magát (ezt
mondták), az utaskísérőnk pedig nem állt a helyzet magaslatán, gyakorlatilag
mintha nem is lett volna. Ami amúgy nem zavart, végül is én megértettem a
némafilmeket angol felirattal.
A
lényeg, hogy a menetrendet pontosan tartva megérkeztünk Prágába, a Florenc
buszpályaudvarra. Mivel a szállásunk a külvárosban helyezkedett el, úgy
döntöttünk a csomagmegőrzőben hagyjuk a motyót. Rajtam kívül már mindenki járt
Prágában, így Jácintra és Zitára bíztuk magunkat, ők lettek az idegenvezetőink.
|
Szent Miklós templom |
Szerencsére
közel van a pályaudvar az óvárosi részhez, ezért gyalogosan vágtunk neki. Van
egy varázsa a teljesen jól karban tartott, nyüzsgő belvárosnak. Tippem szerint
az egyik előnye Prágának Budapesttel szemben, hogy a történelmi városrész
utazgatás nélkül, sétálgatva bejárható. Ráadásul egységes képet mutat. Ja, meg
van egy gyaloghídjuk, ami azért szerintem hiányzik Pestről. Többekkel
beszélgettem már a témáról és a konklúzió mindig ugyanaz: fel kéne újítani a Várkertbazárt,
és szükség lenne egy hídra valahol a Lánchíd és az Erzsébet-híd között csak a
gyalogosoknak (mondjuk a Vigadót és a felújított bazárt összekötve), esetleg
egy elválasztott részen a bicikliseknek. Nekem egy merész elképzelésem, hogy
ezt Calatravával kellene
megterveztetni...
Szóval
Prága... Sétálgattunk a délutáni napsütésben, megnéztük Lőportornyot (amit
következetesen tűztoronynak hívok), a Jan Hus teret, a Tyn templomot, az
óratornyot és persze elsétáltunk a Károly hídig.
|
Károly híd "pesti" hídfő |
|
Károly híd és a "budai" kilátás |
Másnap
egész nap a várost jártuk, élveztük a napsütést. Az előző napról ismert
útvonalon átsétáltunk a „budai” oldalra (ott van a vár, tudjátok!) és
felmásztunk a hegyre. Nagyon jó hangulata van a városnak, hangulatosak az
utcák, amiken egymást érik az éttermek, sörözők, kávézók és szuvenír üzletek.
Ez utóbbiakban megtalálható minden a távol keleti szakmunkások
termékkínálatából az iszonyú gagyitól a teljesen mutatós darabokig, kicsit
olyan érzésem volt, amikor beléptünk egy-egy helyre, mintha egy tunéziai vagy
török bazárba érkeztem volna.
A királyi
palota tulajdonképpen a szokásosnak mondható, nem is ez volt a lényeg számomra,
hanem Szent Vitus Székesegyház. Valami elképesztő méretű, és a hatást csak
fokozza, hogy belegyömöszölték abba a picike kis udvarba. Egy boltíves átjárón
közelítettük meg és ahogy kilép az ember szinte beleütközik a homlokzatba.
Aztán magához tér, ráeszmél arra, hogy itt van valami nagy és csak emeli a
tekintetét és emeli és emeli és egyszer csak, nagy sokára meg is látja a tornyok
csúcsait. És tudjátok, mi az egyik legjobb ebben a templomban? Hogy mellette
megtalálható az egyik kedvenc szobrom: Sárkányölő Szent György, igaz jelenleg
inkább csak ijesztgeti a hüllőt, mert valaki elvitte köszörülni a lándzsát a
kezéből…
|
Szent Vitus Székesegyház |
|
Vízköpő |
|
György, sárkány és a láthatatlan lándzsa |
Miután
jól körbejártuk a templomot, elindultunk ebédelni. Az összes étkezés egyik
legnagyobb felfedezése káposzta köret volt. Nagyon finom, kicsit már pépes,
édeskés-savanykás és elég jól megy mindenféle húsokhoz és knédlikhez, na meg a
sörhöz! Meg kell állapítsam, hogy a cseh sörfőzők értik a dolgukat.
|
Magasba törő |
|
Művészbejáró |
|
SÖR |
Ebéd
után visszasétáltunk a Károly hídon a „pesti” oldalra, és lesétáltunk a Táncoló
házig. Útközben leültünk kicsit gyönyörködni a napsütötte városban a Moldva
egyik kis szigetének partján. Majd elindultunk a híres Vencel térre… Hát én
ekkorát már rég csalódtam… Nem hogy nem szép, hanem elég csúnya szegényke,
pedig akár lehetne mutatós is… de nem, nem az. Az egyedüli pozitívum a tér
végében álló nemzeti múzeum, meg a lovas szobor, de ott valami tüntetés
lehetett, ezért inkább csak távolról szemléltük meg.
|
Statikus keringő |
|
Az egyetlen szépség |
|
Es(T)yn templom |
Eddigre
már eléggé elfáradtunk, de Tyn templomot szerettük volna megnézni sötétedés
után is, szóval visszaballagtunk a térre és egy padon ücsörögve megvártuk, hogy
elérkezzen a kékóra, majd hazamentünk rápihenni a szombati kirándulásra.
Tetszett!Nagyon régen jártam Prágában,és köszi,hogy felidézhettem az emlékeimet.Szépen fotóztad.Várom a folytatást!
VálaszTörlésNa ez jó volt, én is várom a folytatást és ami a képeket illeti nekem nagyon tetszenek. Nagyon jó ez a fakó barnás árnyalat!
VálaszTörlésKöszönöm mindkettőtöknek! A folytatás hamarosan érkezik, már nem kell sokáig várni rá! :)
VálaszTörlésMég sosem jártam Prágában, de meghoztad hozzá a kedvem. Szép képek készültek és csak erősít rajtuk ez a színvilág! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy kedvet csináltam hozzá! :) Akkor megérte megírni a bejegyzést! :)
TörlésA folytatás is felkerült ám! :)
En 4 eve Pragaban elek..es mondhatom Praga gyonyoru varos. Minden evszakban. Nagyon szepek lettek a fotok. Sok sikert a folytatashoz!(:
VálaszTörlésKedves Névtelen!
TörlésKülön öröm, hogy Prágából is szépnek találod a fotókat! :) Köszönöm, hogy végigolvastad/nézted!
Üdv!