Kopaszi gát

Mostanában nem sok olvasnivalóval szolgálok... egyszerűen mintha fogalmazásgátlót szednék, de ma igyekszem megtörni a jeget.

Hullámok

Szóval két állandó tettestársammal Pinguval és Tiborral elhatároztuk, hogy körülnézünk a Kopaszi gáton. Még sosem jártam ott, de gondoltam nem lehet rossz, pláne, hogy nagyon közel (20 perc) van az irodához. Így munka után és előtt, tehát közben, ki tudtam ugrani egy rövid fényképezésre és beszélgetésre. Ötkor találkoztunk, illetve kicsit később, mert hoztam a formám és megint késtem... nem szeretek késni, de valahogy a fotósétákról mindig sikerül. Most az okozta a gondot, hogy megbeszéltük ugyan, hogy a 103-as megállójában találkozunk, csak én egy másik megállóban vártam a többieket... öt előtt 5 perccel már sejtettem, hogy van valami, mert ők sosem szoktak késni.

Valaki azt mondta, hogy itt vannak vitorlások...

 Akik még sosem voltak itt joggal kérdezhetik, mi olyan érdekes egy hosszú földkupacban? Nos, azt kell mondjam ez eddig a legszebb gát, amit életemben láttam. Tulajdonképpen egy sport- és szabadidő központról beszélünk. A belső öbölben evezősök edzenek, a hatalmas, irreálisan zöld, vastag, puha gyepen napfürdőznek a látogatók, a játszótéren gyerekek rohangásznak és sok a kiülős terasz is, ahol mindenféle élelem és ilalom kapható.

Klasszikus

Kockás abrosz, kacsa vascsorára

Simán el lehet tölteni itt egy fél napot, kellemes kikapcsolódást nyújt a hely. Mi kb. 2 órát sétáltunk és fotózgattunk, de sokkal többet is tudtunk volna.

Lustaságból (és mert nagyon szeretem) végig az ötvenes optika volt a vázon. Íme még egy-két hangulatkép:

Sárgaláz

A fotós árnyéka

Tettestársak

Napfürdőzés

Randevú

Növénynövés

Pingu így látta, Tibor pedig így.