Ma délután kimentem a Margit-szigetre kiszellőztetni a fejem. A délutáni párás, borús meleg nehéz gondolatokkal töltötte meg a fejem, és a kialvatlanság sem segített a hangulatomon. Szeretem fokozni a dolgokat ezért Nightwisht, Evanescence-t, Metallica-t hallgattam, miközben fényképezőgéppel a nyakamban nekiindultam a budai oldalon.
Valahogy nem volt kedvem fotózni, de ahhoz sem, hogy képek nélkül menjek haza... aztán valahogy a nagyrét környékén áttörést éreztem. Kisütött a nap, egy vidámabb szám keveredett elő, talán Vad Fruttik lehetett, nem is tudom pontosan, ahogy azt sem, mit keresett a válogatásban...
Felkerült a kétszázas tele a vázra, és elkezdtem fényképezni. Eredetileg kontrasztos fekete-fehér fotókat terveztem készíteni, de a napsütés, a virágok színe és a pezsgő délutáni élet, ami kint fogadott eltántorított.
A fotózás után sokkal könnyebb szívvel indultam haza, még a hídon sikerült lekapnom egy nagyobb családot, amint a korláton ücsörögnek, miután megláttak, megkértek, hogy a saját gépükkel is kattintsak el egy-két fotót róluk.
Én a tegnapi napot kifejezetten rosszul viseltem. Nekem nem jött volna össze egy fotó sem. Érdemes volt lefotózni a híd korlátján ülő turistákat, mert szerintem a sorozat egyik legjobb képe a fa alatt ücsörgő párral együtt. Grat. :)
VálaszTörlésHát eleinte én sem hittem volna, hogy lesznek fényképek... aztán itt az eredmény. Köszi a dicséretet! :)
TörlésÉrdekes, hogy a hangulatod ellenére kimondottan harmonikus, kellemes, jó hangulatú képeket készítettél. Örülök, hogy jött ez az áttörés. :)
VálaszTörlésÉn is. :)
Törlés