Komment nélkül: Normafa

Plüss-Tesók: Igor és Tux

Amikor beköltöztünk a mostani lakásba, Aniuta gyerekkori barátja is jött velünk. Sose volt kérdés, hogy befogadjuk-e. Rendes gyerek, sosincs egy hangos szava. Általában csak egyedül üldögél a piros pulcsijában és sapkájában és megfigyel... mindent. Amolyan csendes szemlélődő.

Hogy tegyétek otthonossá a lakásotokat?

Szóval, hogy tegyétek otthonossá a lakásotokat? A válasz sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnátok. A következő lépésekkel elsajátíthatjátok a hóm-dekor gád-módját:

1. Látogassátok meg egy barátotokat, és kérdezzétek meg, hol vették az esküvői képekhez a keretet

2. Legyetek felhőtlenül boldogok, amikor elmesélik, hogy abban a bútor boltban, amelyik csak kicsit van messzebb a világ végénél

3. Ígérjétek meg a barátnőtöknek, hogy természetesen ti is beugrotok oda

4. Tartsátok is be a szavatokat a legközelebbi hétvégén (tanácsok: autó használata előnyösebb, mint a közösségi közlekedés; NE hívjátok fel a barátotokat, ha nem akarjátok, hogy szívből kiröhögjön; a vásárlás alatti morgás-panaszkodás NEM segít)

5. Vegyetek meg mindent, amit csak szeretne a barátnőtök (tanács: minél hamarabb mondasz igent a dolgokra, annál hamarabb szabadulsz)

6. Tegyetek ki mindent a polcora

Amúgy az eredmény után azt mondom, tökre megérte:

Phil és Rasputin – Margitszigeti csendélet

Szabadságon vagyok. Nagyon jó érzés, nem is emlékszem mikor csináltam semmit utoljára és azt ráadásul kiatartóan, sokáig… rég. Szóval szabadságon vagyok, és elhatároztam, hogy ebben a két hétben fotózni fogok, amennyit csak tudok. Ennek megfelelően hétfő reggel, miután a reggeli kávénkat megunkhoz vettük a Mad Dog Cafe-ban, nekiindultam a Margitszigetnek.

Kis kitérő: a Mad Dogot ajánlom a kávékedvelőknek, szuper hely, nagyon kedves kiszolgálással és isteni kávéval.

Az Árpád-híd felől közeltettem meg a szigetet, a felújtott zenélő kút és a Japán kert érdekeltek a legjobban. Elég lassan haladtam, gyanús volt, hogy fókusz problémája van a masinának, aminek nem örülnék, így tesztelgettem egy sort… nem nyugtatott meg az eredmény. Majd ti eldöntitek, hogy tetszik, amit láttam.

“Itt van az ősz, itt van újra…”

Sátoraljaújhely (Gyaááácity)

Nagyon-nagyon rég nem írtam már a blogra... teljesen átalakultak a prioritások a nyáron. Nem is voltam sokat fotózni, amikor mentem, akkor visszanézve a képeket feltettem magamnak a kérdést, hogy "Ugyan ezt most miért kellett?"... Ami meg mégis olyan volt, annak az utómunkáival kerültem iszonyatos csúszásba.
Ilyen ez a mostani bejegyzés is. Július végén voltunk Sátoraljaújhelyen (hosszú szó... továbbiakban: City) Balázs meghívására. Mivel mindannyian dolgozunk, szabink pedig véges, ezért csak szombat reggel indultunk, és vasárnap már jöttünk is haza.
Mindezek ellenére Balázs egy kábé ötnapos programot állított össze számunkra, amit szerintem rögtön az elején borított a társaság kérése: menjünk be Sárospatakra!

Sárospatak

Margit-sziget

Ma délután kimentem a Margit-szigetre kiszellőztetni a fejem. A délutáni párás, borús meleg nehéz gondolatokkal töltötte meg a fejem, és a kialvatlanság sem segített a hangulatomon. Szeretem fokozni a dolgokat ezért Nightwisht, Evanescence-t, Metallica-t hallgattam, miközben fényképezőgéppel a nyakamban nekiindultam a budai oldalon.

TERMINAL - partyfotózás

Áprilisban megkeresett Atilla, hogy, nem lenne-e kedvem beugrani fotósként az általuk (ő és egy pár ismerőse) által szervezett bulira. Mivel régóta érdekelt, hogyan is zajlik egy rendezvény fotózás, így belevágtam, de megmondom őszintén, azért kicsit tartottam a feladattól.