Dunakorzó

Én és a hétvégi házam

Szombaton úgy alakult, hogy Esztinek elfoglaltsága volt a belvárosban, és megkért, hogy vigyem el. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, bepakoltam a felszerelést fotózási célokkal. Nagyon szépen sütött a nap, kellemes meleg volt, ha épp nem az árnyékban álltam. Könnyen találtunk parkolóhelyet a Dorottya utcában, így adta magát, hogy a rakparton fogok fotózni.

Már az autóban rádöbbentem, hogy bizony nem reggeliztem és a kávé is kimaradt, ezért a Régiposta utcai mekiben jól mekreggelizem.

Reggeli

Teli hassal, kávéval a véremben még nagyobb kedvvel vettettem bele magam a szikrázó napsütésbe. Éreztem, hogy meg fogom törni a jeget, és folytatni fogom az idegen projektemet is. Bele kell húznom, mert igencsak lemaradásban vagyok... lassan elérem a félidőt, de még nincs meg a húsz százaléka sem... Miközben ezen gondolkoztam azon kaptam magam, hogy ki is böktem a következőt... kicsit izgultam, mert igazából a két medve méretű kutyus miatt vettem észre, gondoltam ez érdekes lenne a gyűjteményben. Egy óvatlan pillanatban megszólítottam és nagyon drukkoltam, hogy Frida és Giorgio ne gondolják úgy, hogy engem le kell kapcsolni... Hála az égnek nem gondolták... nagyon barátságosan méregettek, tolták oda a fejüket, majdnem feldöntöttek nagy igyekezetükben. Aztán csak sikerült tőlük annyira eltávolodni, hogy készülhessen pár fénykép.

A 13.

Kutyákok

Miután elbeszélgettem Kathrine-nel egy keveset a kutyákról, hagytam, hadd folytassák a sétát, én pedig új téma után néztem... nem volt egyszerű, ha jól belegondolok azért olyan nagyon nem izgalmas ez a pár száz méteres szakasz... Valahogy kikötöttem a Lánchíd lábánál, és ott egy kicsit megtornáztattam a 200-as Pentacon telét is. Sajnos csak galambokat találtam, sirályokat nem, pedig jobb lett volna... bírom az a flegma képüket.

Idén sem lesz királyválasztás

Felszállás

Ennyi maradt

Eszembe jutott, mi lenne, ha keresnék egy tizennegyedik idegent is, mégis csak haladni kellene, így elindultam vissza a Vigadó felé, és nagyon jól tettem. A téren a Keresztapa jól ismert dallamait csalogatta ki hegedűjéből György és nagyon szépen tette mindezt. Hallgattam egy kicsit, majd megszólítottam, beszéltünk pár szót, megkérdeztem csinálhatnék-e egy-két fotót, és ő azt mondta, rendben. Nem akartam zavarni, így örültem, hogy a telét hagytam a gépen, zenélhetett kedvére.

Helló turiszt...

György

Hegedűszó

Még készítettem egy-két fotót, aztán elindultam a kocsihoz, ahol Esztivel találkoztunk, és véget is ért a délelőtti fotósétám.

Galambfürdő

Budapest imidzs