Elmacskásodtam...

Ugye már meséltem Ziziről... tudjátok, a sátán cicája. Úgy tűnik igazam lesz és tényleg égetnivalóan rossz, de olykor-olykor (Anyáék elmondása szerint) zabálnivalóan aranyos tud lenni... gondolom ez nem akkor van, amikor a tévé tetejéről ugrik fel a szekrény tetejére tapétát bontani, vagy amikor megkergeti húgom Letti nevű macskáját.

Nemrég készítettem egy-két fotót megint a "drágáról", és ha már elővettem a gépet, akkor a békés vörösrt is lencsevégre kaptam.

A sátán cicája - Zizi

Az egész úgy kezdődött, hogy apa hazahozott egy aranyos kiscicát. Egészen aprócska volt, amikor az állatorvos először látta, azt mondta, hogy még elválasztani sem lett volna szabad. De a gazdái már túladtak rajta.

Anya fecskendőből etette, mérlegelte és etette és mérlegelte... A cica meg csak nőtt és nőtt... ezzel egy időben a különböző növények kezdtek eltűnni a lakás macska elől nem elzárt területeiről. Zizi minden virágra rámozdult, nem volt biztonságban semmi.