Budapesti fények

Ébred az éjszaka

Még december végén készültek azok a fényképek, amik a mostani bejegyzést színesítik majd. Valamikor a két ünnep között egyik hajnalban nem tudtam aludni, és úgy döntöttem, nincs értelme a forgolódásnak, inkább sétálok egyet. Minden ötlet nélkül indultam el, nem is foglalkoztam vele, hogy merre megyek, hol kötök ki, csak mentem, amerre a lábam vitt. Így kerültem még a kék óra előtt a Margit-hídra, ami a felújítás óta az egyik kedvencem lett, jó emlékek is kötnek hozzá, így nem is meglepő tulajdonképpen, hogy akkor is arra sétáltam...

Budapest fényei

Csütörtök eset tartottunk egy rövid fotósétát Pinguval, vlm-mel és Manóvezérrel. Miután senkinek nem volt ötlete sem merre menjünk, végül azt javasoltam másszuk meg a Gellért hegyet, és nézzük meg a naplementét a Citadellától.

Adventi színkavalkád

Kedden az indás pajtásokkal a Vörösmarty téren jártunk egy nagyon rövid sétára. A Deák téren találkoztunk, onnan indultunk be a vásárba. Megbeszéltük, hogy mindenki arra megy, amerre jól esik, a forgatagban képtelenség lenne együtt maradni.

Azért mielőtt szétszéledtünk volna ittunk egy kis lélekerősítőt, beszélgettünk egy keveset. Sok mesélni valóm nincs, szerintem mindenki ismeri az ilyen helyek hangulatát: sült kolbász, forralt bor, töki pompos és kürtös kalács illata keveredik az egy-két helyen fellelhető füstölők és párologtatók aromáival. Mindenfelé sokan vannak. Nekem legjobban a sok kézműves bigyóról visszaverődő fények és az élénk színek tetszenek.

Nem is beszélnék tovább, helyettem sokkal jobban lefestik a hangulatot a fényképek:

Szivárvány

Óóó... minden rohan...

Minden rohan... legfőképp el mellettem. Körülbelül olyan érzésem van, mintha stroboszkóp alatt állnék és időről időre ráeszmélnék, hogy változik meg körülöttem minden. Tegnap még szeptember volt, ma már december és csak két hét van karácsonyig... Óóó... minden  rohan...

Köd előttem, köd utánam

Vasárnap esti barangolás

Meghasonlás van... legalábbis, ami az esti, szürkületi fotózást illeti... Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a hosszú záridővel és a számomra nem túl kedves sárgás budapesti fényekkel. Már a temetőben éreztem, hogy nem megy ez, és most vasárnap este megint ez volt. Témát még csak találtam volna, de annyira nem sikerültek a képek, hogy jaj...

Lajos