Komment nélkül: Normafa

Plüss-Tesók: Igor és Tux

Amikor beköltöztünk a mostani lakásba, Aniuta gyerekkori barátja is jött velünk. Sose volt kérdés, hogy befogadjuk-e. Rendes gyerek, sosincs egy hangos szava. Általában csak egyedül üldögél a piros pulcsijában és sapkájában és megfigyel... mindent. Amolyan csendes szemlélődő.

Hogy tegyétek otthonossá a lakásotokat?

Szóval, hogy tegyétek otthonossá a lakásotokat? A válasz sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnátok. A következő lépésekkel elsajátíthatjátok a hóm-dekor gád-módját:

1. Látogassátok meg egy barátotokat, és kérdezzétek meg, hol vették az esküvői képekhez a keretet

2. Legyetek felhőtlenül boldogok, amikor elmesélik, hogy abban a bútor boltban, amelyik csak kicsit van messzebb a világ végénél

3. Ígérjétek meg a barátnőtöknek, hogy természetesen ti is beugrotok oda

4. Tartsátok is be a szavatokat a legközelebbi hétvégén (tanácsok: autó használata előnyösebb, mint a közösségi közlekedés; NE hívjátok fel a barátotokat, ha nem akarjátok, hogy szívből kiröhögjön; a vásárlás alatti morgás-panaszkodás NEM segít)

5. Vegyetek meg mindent, amit csak szeretne a barátnőtök (tanács: minél hamarabb mondasz igent a dolgokra, annál hamarabb szabadulsz)

6. Tegyetek ki mindent a polcora

Amúgy az eredmény után azt mondom, tökre megérte:

Októberi borongás

Vasárnap dél körül olyan szépen sütött a nap, hogy bűnnek éreztem a kanapén ülni… a fényképezőgép is a szabadba vágyott, így szóltam Irmának, állandó jellegű tettestársamnak, hogy megyünk észak Pestre és pár órát katoogtatunk.

Újpest-Városkapunál találkoztunk és átsétáltunk a Népszigetre. Mire a jelenleg nem használt vasúti hidat elértük, minden fény eltűnt, egyenletes szürkeség volt mindenhol, ami kisség megnehezítette a dolgokat. Szerettem volna folytatni az előző bejegyzésben megmutatott színes őszi hangulatfotó sorozatot, de erre semmi esélyt nem láttam…

Phil és Rasputin – Margitszigeti csendélet

Szabadságon vagyok. Nagyon jó érzés, nem is emlékszem mikor csináltam semmit utoljára és azt ráadásul kiatartóan, sokáig… rég. Szóval szabadságon vagyok, és elhatároztam, hogy ebben a két hétben fotózni fogok, amennyit csak tudok. Ennek megfelelően hétfő reggel, miután a reggeli kávénkat megunkhoz vettük a Mad Dog Cafe-ban, nekiindultam a Margitszigetnek.

Kis kitérő: a Mad Dogot ajánlom a kávékedvelőknek, szuper hely, nagyon kedves kiszolgálással és isteni kávéval.

Az Árpád-híd felől közeltettem meg a szigetet, a felújtott zenélő kút és a Japán kert érdekeltek a legjobban. Elég lassan haladtam, gyanús volt, hogy fókusz problémája van a masinának, aminek nem örülnék, így tesztelgettem egy sort… nem nyugtatott meg az eredmény. Majd ti eldöntitek, hogy tetszik, amit láttam.

“Itt van az ősz, itt van újra…”

Fotóbolond találkozó a Börzsönyben

Mi jut eszetekbe, ha azt mondom, hogy egy busznyi, vagy tehervagonnyi ember, homloka elé ragadt objektívekkel? Nekem egy japán turistacsoport, valahol Budapest belvárosában… körülbelül így nézhetett ki az Indafotó különleges különítménye tegnap előtt (szombaton), az idei őszi szezonnyitó fotósétáján. Több, mint harminc fotós gyűlt össze, hogy a magyar fotómegosztó oldalak zászlóshajója, ezen belül is VLM hívó szavára, hogy dokumentáljuk az összes fűszálat, fát, virágot Királyrét és Nógrád település között. Ilyen sokan még sosem voltunk, rengeteg új arc volt a társaságban, a már ismerősök között. Remélem ez tendencia lesz, mert szerintem nagyon jót tesz az indafotós közösségnek, ha nem csak nick-ek mögé bújva kommenteljük, kedvenceljük egymás képeit, hanem néha le is fotózzuk egymást…

V, mint vadludak

Hétvégére hivatalosak voltunk Mórra, Zita anyukája látott minket vendégül és nyugodtan állíthatom, hogy nagyon jó dolgunk volt! Ezúton is köszönjük!

Utitársak